A község egyik nevezetessége a Haszmann Pál Múzeum, melyet alapítójáról, Haszmann Pálról neveztek el 1999­ben. Az intézmény a Damokos Gyula­féle kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet. Az udvarház a 17–19. században épült, neoklasszicista külsejét 1831­ben nyerte el. Az 1950–1970­es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, „gazdátlanul” élte végnapjait, amikor múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetők kijelölték és átadták. A több mint kéthektáros terület lehetőséget teremtett a skanzen létrehozására. A múzeum 1973. február 25­én nyitotta meg kapuját és jelentős kiállításnak ad helyet.

A XIII. századból származó vár a Nagy- és Ika-patakok által közrefogott Várbércen áll. Hajdanában a bércet egy 200 méter hosszú és 10 méter széles várfal koronázta, melynek két végén egy-egy kör alakú torony állt. Mára már csak az egyik maradt meg és a várfal is elpusztult. A várhoz és építéséhez számos legenda is fűződik. A vár környéki molnárok körében még él a hagyomány, miszerint a torony alatti pincékben kádakban áll a kincs, amit két - egy veres és egy fekete - mérges kakas őriz, s mikor az egyik alszik, a másik ébren van. Ha valaki megközelíti a pinceajtót, az őrkakas kukorékolni kezd, és a vasajtó rögtön becsapódik.

A vártemplom a 16 - 17. század folyamán vidékünk egyik jelentős erőssége volt. Kiállta az 1658-as és az 1661-es török ostromot. Az 1680 és 1700 között teljesen újjáépítették. 1830-ban átépítették. Tornya 66 m-es magasságával a legmagasabb volt Háromszéken. Az 1836 évi tűzvészben leégett. 1904-ben javították, mai tornya 1836-ból való, ekkor alacsonyították le falait is a mai magasságra. A templomban késő reneszánsz stílusú kő szószék látható 1700-ból, melyet Bernáld János készíttetett. A templomhajó délnyugati felületén a vakolat és mészréteg alatt halványan látható Szent László freskótöredéke. A padlószint alatt van a boltozott Damokos-kripta és más előkelő családok temetkezési helye. Az 1780-as években a közösség beszüntette a temetkezést a templom cintermében és kijelölték a mai temetőkertet. A Damokos-címerrel ellátott úrasztala 1904-ben készült. A templom mai alakját 1799-1800 között nyerte el, orgonáját 1872-ben Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaművész és építő készítette. A templombejárat fölé márványtáblát helyeztek el a millenium emlékére.

A hagyomány az Ika vára alatti települést a reformáció előtt búcsújáróhelyként tartotta számon, és egy közeli csodatevő gyógyforrást is emlegetnek, ahová a hívők zarándokoltak. Valamikor itt templom álott, ezt a máig használatos helynevek is alátámasztják - Szentkereszt, Szenthomlok, Remete, Templomoldal. Az 1973-ban végzett régészeti ásatások során felszínre kerűltek a templom alapfalai, kőoltára, erődítésre utaló kőkerítése, a templompadlózat kora középkori téglaburkolata és a korra jellemző kerámia. A református templom 620 ülőhelyes, orgonája 6 regiszteres, úrasztali edényei újak, kivéve ólomkannáit, amelyek 1747-ből és1815-ből valók. Felsőcsernátonban élő egyháza és imaháza van a babtista gyülekezetenek.

A Malom-feredő az Ika vára tövében található. A fürdőmedencét a székelyföldi kalákamozgalom újította fel, amelyet a Nagypatak édes víze táplál. Ez a fürdőmedence a környék fiataljainak nyújt szórakozási és pihenési lehetőséget.

Felsőcsernáton északra elterülő erdejében, a Nagypatak völgyében, az Ika várától 2-3 kilométerre található. A két világháború között Csókás-feredő néven 10x4 méteres strand is működött. A fürdőt 2012 nyarán, a székelyföldi fürdő- és közösségépítő kalákamozgalom részeként újították fel. A forrásvizet ősidők óta használják fürdőként ízületi bántalmakra, mozgásszervi, érrendszeri betegségekre (a heveny gyulladási szakasz után). Derékfájásoknak különösen ajánlott. Ivókúraként bélrendszeri bántalmakra, emésztési zavarokra, másnaposságra, húgyúti, savas eredetű vesekő-, máj- és epebetegségekre javallott.